.jpg)
- Nem tudom. Még nem kosaraztam. - hazudok, hisz a sulinkba régebben lányok közül szinte én voltam a legjobb.
- Akkor próbáld ki. Gyere, segítek. - mosolyog rám. Én felkelek és odamegyek. - Gyere.- beállít maga elé. Kezembe adja a kosárlabdát és beállítja a kezem. - Hihi...Na várj. Segítek, jó? - és kezeit az enyémre rakja. Jó szorosan áll mögém, amitől én már rosszul leszek. Mióta én is tag lettem, (ami csak úgy megjegyezném nehéz volt elérni) szerelmes vagyok JungKook-ba. Nagyon kedves velem, és most meg szorosan áll mögöttem...hát ez egyre jobb.
- Mi az, hogy nem tudsz kosarazni? Ne etesd a hülyeségeiddel ezt a fiút, Yoon! - mondja nekünk oda a bátyám ( akinek hatalmas szája van, és soha nem tudja befogni ), Suga. - Hisz én tanítottalak!
- Akkor dobj egyet. - mondja JungKook és mellém áll. Onnan néz.
- Aijh...Rendben, de akkor menj kicsit távolabb tőlem. - ő megtette, amit kértem és én is hátrébb álltam egy kicsit. Elindultam a trükkjeimmel együtt. Kosarat dobtam, csont nélkülit.
- Ez az Yoon! Így kell csinálni! - kiáltozik Suga. Amíg agyon nem verem.
- Húh....Yoon ügyes vagy! - kezdi Jimin és JungKook.
- Kösz...Öm megbocsátanátok egy percre? - ekkor odamentem Suga-hoz és kirángattam a folyosóra. - Neked meg mi a franc bajod van?!- ordítom le a fejét.
- Miért? Mi lenne? Jah...Bocs.- ő tudja, hogy bele vagyok zúgva JungKook-ba, de még ezt is elszúrja nekem. - Nyugodj már le! Lesznek még ilyen pillanatok, mikor kettesben lehetsz vele.
- Biztos?
- Persze húgi...- mosolyogva rakja kezét a vállamra. - Na gyere te kis szerelmetes, menjünk vissza.
Bementünk és valaki a kezembe dob egy labdát. Mikor felnézem a labdáról, Jimin-t látom felém sétálni.
- Játszunk egyet?
- Öh...Meccsezni nem tudok. De mi lenne, ha iskoláznánk?
- Okés. - mondja. Én oda állok a palánk egyik oldalára, ő meg a másik. Dobálgatni kezdtük a labdát.
- Hát úgy látszik nem én fogok győzni. - mondom nevetve.
- Hát lehet, de azért te is jó vagy.
És dobott még egyet, és győzött.
- Játszunk még egyet? - kérdem.
- Áh...Most nem. Majd később, jó?
- Oké...
- Hé, Yoon! Van kedved velem játszani egyet? - jön JungKook.
- Őh...Auh...De fáj a vállam...Most nem tudok.- színleltem. Félek attól, hogy ha megizzad, akkor még jobban felizgat, majd a látványa, elvesztem a fejem és...megint valami hülyeséget művelek.
- Jól vagy? - hirtelen összeestem, de direkt. Nem volt más ötletem csak ez. - Suga! Gyere, baj van!
- Mi az? - hallom hangján, hogy aggódik. Jimin felemelt és elvittek valahová. Nem mertem kinyitni a szemem. Érzem, hogy Jimin lerakott egy ágyra. Lassan kinyitom a szemem és csak Suga áll ott mellettem. Mosolyra húzott szájával.
- Te aztán tudsz valamit. - nevet. - Más ötleted nem volt?
- A-A! Ennyi futott belőle.
Hirtelen nyílik az ajtó és berontanak a fiúk aggódó arccal.
- Yoon minden rendben? - kezdik egyszerre.
- Persze, jól vagyok. - mosolygok. Mikor az ajtó felé nézek látom, hogy JungKook ott áll és néz engem, mosolyogva. Én is rá mosolyogtam, amit Suga észre is vett. Feláll és odasétál hozzá.
- Yoon! Mi lenne, ha JungKook vigyázna rád, amíg mi elmegyünk kaját venni a hűtőbe?! Na?
- Öm...Nem is tudom. Szerintem itthon tudok maradni egyedül is. Nem vagyok már kisgyerek, egyedül is boldogulni fogok!
- Igaza van, Suga-nak! Nem szabad egyedül hagyni téged!
- V, te inkább maradj ki belőle! - mondom. Visszahúzódott.
- Na? JungKook? - néz rá Suga. Ő rám néz én pedig csóválom a fejem, mutatva, hogy nem kell itthon maradnia. Elmosolyodik és azt mondja, hogy...
- Fiatalabb vagy, mint mi. Igaz, hogy megtudnád védeni magad, de most ágyba fekszel, rosszul érzed magad, ezért itthon maradok. Végül is hideg van kint.-mondja. "Persze...fogjál mindent arra, hogy hideg van, meg, hogy beteg vagyok. Ami nem is igaz."
- De nem vagyok beteg!- erre elővettem a kamu köhögést.
- Még is köhögsz! - mondja RapMon.
- De akkor sem vagyok beteg! - és megint csak köhögni kezdtem.
- Na persze! Menjünk! JungKook vigyázz a húgomra.- ütögeti meg a vállát, Suga.
Elmentek. JungKook-ot meg a nyakamon hagyták. Aijh...! Leült az ágyra mellém.
- Mit akarsz csinálni? Most így, hogy beteg vagy.
- Nem kellett volna itthon maradnod velem! Miért tetted?
- Így legalább még jobban megismerhetlek!
- Ugyan már...! Hisz már vagy 1...-gondolkodási idő. -...Igen 1 éve ismersz.
- Tudom. Öm...Kérsz teát? Csinálok, jó? - és fel kel.
- Én is megyek! Nem szeretnék egyedül maradni! - lassan felkeltem az ágyból, még mindig színlelve a betegséget.
- Rendben! Gyere! - és kimegy. Én is utána. Kimegyünk a konyhába. Ő neki áll teát csinálni én pedig leülök az asztalhoz. - Egyébként...Tényleg Suga tanított kosarazni?
- Igen. Még elsős koromba. Anyu is folyamatosan kérdezgette tőle, hogy ilyen korán kezdjem el, de bátyus mindig azt monda, hogy igen, hisz szükségem lesz még rá.
- És? Igaza volt?
- Igen! Ugyan is a kosarazás azóta lett a kedvenc sportom. Másodikban, már csont nélküliket dobtam és negyedikeseket gyaláztam, szóval...
- Höh...Az tök jó!
- Hát igen...Emlékszem az első meccsemre, mikor harmadikban a negyedikesek ellen álltunk ki és mi győztünk. Bátyus a padon ült és nézett minket. Mikor győztünk és odamentem hozzá, akkor gratulált nekem. Aztán meg azt röhögtük a pálya szélén, hogy próbálják kitalálni a negyedikesek, hogy kinek a húga vagyok.
- Hm...- közben megkóstolta a már majdnem kész teát. - Kész! - most már kész teát.
Önt nekem egy bögrébe, majd lerakja elém.
- Köszönöm! - és belekortyolok. - Ah...Leszütötte a nelvem! - fogok rá.
- Bocs. Nem mondtam, hogy nagyon forró ezért vigyázz vele. - ül le velem szemben ő is.
- Kössz...- mondom még mindig a nyelvemet fogva.
- Hihi....Látod...legközelebb óvatosabb leszel! - kuncog.
- Hagyd abba a nevetést vagy rád öntöm! Aztán le fog forrázni, aztán majd kiabálhatom, hogy forró vizet a kopaszra!! - nevetni kezdtem én is.
- Ne nevess! - fel áll mellém és csikizni kezd. Én lecsúszok a földre, ő meg csikiz tovább.
- Ne! Hagyd már abba, áh....!
- Nevetni fogsz még...? - megáll egy percre. Én meg gyors felállok. Majd egy mély bólintással és egy hatalmas mosollyal futottam be a szobába. (abban az egy szobában, mind együtt vagyunk, mert több szoba, már nem volt) - Ne fuss előlem, mert jól tudod, hogy úgy is elkaplak! - hallottam hangját az ajtóban. - Yoon! Engedj be! Kérlek....! - nyújtotta el az "é" betűt.
- Csak akkor engedlek be, JungKook, ha abba hagyod a csikizést!
- Hát...Egyszer úgy is kijössz!
- Jungkook!
- Jól van, csak vicceltem! Naaa....Engedj már beee!
- Csak akkor ha mondasz valami olyat, mit hallani akarok! - és mindenki tudja, hogy ez a "szeretlek" szó. De úgy sem fogja kimondani, így a "bocsánat" szóra hajtok. - És ez csak egy szó! Na had halljam!
- Mi? Milyen szó való erre?
- Ha kimondod, megtudod! Addig nem engedlek be!
- Jól van, jól van! Milyen szó is van a naplódba írva...hm...
- MI?! JungKook!
- Nyugi! Volt még egy szó vagy név, amit kihagytál, azt nem tudtam elolvasni. - az egy név volt, ami a JungKook lenne.
- Mondjuk legyen az, hogy....És!
- Jelszó megtagadva, próbálkozzon újra!
- Akkor...A!
- Jelszó megtagadva!
- Hogyan...?
- Nem nem!
- Áhá.... Tudom már!
- Na!
- Szeretlek! - és most jött az, hogy Yooni lefagyott. - Na? Ez volt az? - kérdezni. Én csak pár perc elteltével válaszoltam.
- Ne...nem....
- Akkor bocs, de nem tudom.
- O...oké...be jöhetsz...- nyitottam ki lassan az ajtót.
- Mi volt az?
- Bocs... ez a szó...
