3.fejezet

- Öhöm...- hallunk meg valakit. JungKook kezei azonnal elengednek és mind a kettőnk tekintete az ajtóban álló Suga-ra irányul. - JungKook! Na na! - mosolyog, majd elmegy.
- Heh...- zavarában, Kook a tarkóját vakarta meg. - Öm...Akkor én most...- mutat az ajtó felé. - megyek...
- Rendben...öm...és köszönöm...
- Ugyan már...! Haverok vagyunk! - mosolyog, de látszik rajta, hogy még mindig zavarban van. Kimegy én pedig örömömben, majd ki ugrok a bőrömből. Ilyen közel még soha nem voltam hozzá. Éreztem a bőre finom illatát, ami belém égett.
Éjfél van és végre az utolsó elemet rakom hozzá és kész. Még egyszer elpróbálom és megyek aludni. Egy gyors fürdés és már bent is vagyok a puha ágyba. Mélyen belefúrom arcom a párnába és álmomban újra lejátszódik az, ami JungKook-kal meg velem történt. Nem tudok nem mosolyogni.
Másnap reggel, ahogy kinyitom a szemem, szinte, majd meg vakulok, hisz annyira süt már a nap. Azt veszem észre, hogy az este kitakaróztam. Ennyire melegem lett volna?
Felkeltem és lementem a többiekhez, akik már rövid nadrágban meg rövid ujjú felsőben járkálnak a házban.
- Jó reggelt, Yoon! - köszönt a bátyám.
- Nektek is! Hány óra van? - kérdeztem álmos fejemmel.
- Dél körül. - mondta Jimin.
- Hogy aludtál? - bökte fejét felém Kook. Mosolygott.
- Am...Jól. Nagyon! És van rá okom...- kuncogtam. - És te? - mosolyogtam én is.
- Nagyon jól...
Ezt még soha nem kérdezte, így reggelenként. 
- Yoon! Öltözz fel, egyél gyors valamit, aztán menjünk! - utasított Jin.
- De még is hová?
- Strandolunk egy kicsit.
- Huh! Király! - felszaladtam. Hallottam, hogy nevettek rajtam. Gyors felöltözés után gyors elővettem a fényképező gépe is. Hátha lesz, mit fotóznom. Lementem, felhúztam a cipőmet, majd bezárom az ajtót és kimegyek a fiúkhoz a kocsiba. Jimin mellett ültem. Mikor odaértünk, én elvonultam, hogy felvegyem a fürdőruhámat, egy pólót és egy rövid nadrágot, ami nélkül nem mennék strandra.

V, Rapmon, Suga és én a medence partján ültünk és lógattuk a lábunkat a vízbe. Hope és Jin mögöttünk ültek, és Jimin meg JungKook úszkáltak össze-vissza.
- Ne nézd már ilyen feltűnően! - lóbálta meg szemem előtt a kezét, bátyám, amivel elterelve merev figyelmemet Kook-ról.
- Mi? Nem is néztem...- vágtam be a durcit, amin ő csak kuncogott, majd visszafordult RapMon-hoz. Közben az emlegetett szamár, Kook, lábamhoz úszott.
- Na mi az? - néztem le rá, ami jó volt, hisz végre nem volt kisebbség érzetem. Megtámaszkodott lábamon. Kirázott a hideg, még jó, hogy nem vette észre.
- Nem jössz úszni?
- Fehér pólóban, te megőrültél?
- Hm...És mi lesz, ha ezt csinálom? - és belehúzott a vízbe. A hátamat végig húzva a part szélén. Mikor feljöttem a víz tetejére, aggódó arcokat láttam.
- Mi az?
- A...a hátad...te vérzel, Yooni! - ekkor vettem észre a vörösödő vizet magam körül.
- Mi a szent szar?! - megijedtem és, ahogy tudtam kiszálltam a vízből. Levettem a felsőmet, és a fiúk vizsgálni kezdték a sebeket.
- Add ide a felsőd! - mondta Jin. Én a kezébe adtam, ő pedig óvatosan érintgette a sebeimhez a fehér felsőt, hogy letörölje.
- Yoon! - elém állt JungKook. - Nagyon sajnálom! Nem gondoltam volna, hogy a széle fel fogja sérteni a hátad. Sajnálom, minden rendben?
JungKook most nekem sajnálkozott? wooooow
- Öhm...öhöm....- nem tudtam mit mondani.
- Ez Yoon, nyelven annyit jelent, hogy megbocsát neked és még valami mást, de azt majd ő fogja elmondani...
- Suga! - vállba vágom. Aijh, de idegesítő! 
- Most mi van? Csak az igazat mondom.
*pár perc múlva otthon*
Mivel én lesérültem és nem tudtam táncolni ezért bátyám szülinapját holnapra halasztottuk, amikor az enyém van. Felmentem, lefeküdtem az ágyamra és betakaróztam a derekamig. Kook benyitott, majd becsukta maga után.
- Nagyon fáj? - letérdelt mellém, majd megsimította a vállam.
- Hát...eléggé. Olyan, mintha égne a hátam. - erre a mondatra kezeit rárakta hátamra, hogy hűtse, hisz a keze most hideg volt.
- Nagyon forró is. - tapogatta.
- Szh...- hirtelen felszisszentem, mert olyan helyre rakta a hátamon a kezét, ahol egy sebhely van.
- Bocs! Sajnálom! - rántotta el hirtelen a kezét.
- Ne, ne, ne, ne, ne! Rakd vissza, kérlek!
*fél órával ez után*
JungKook kezei még mindig a hátamon voltak. Felmelegedtek, én meg most már fázok. Közben álmos is vagyok, szóval megpróbálok aludni.
Késő este mikor felébredtem, éreztem, hogy nedves a hátam, kis pontokon.
- Mi ez? Fúj, ez nyál! - jelentettem ki, közben elnevettem magam mondatomon. Hátra néztem és azt láttam, hogy Kook a derekamon aludt. Óvatosan megfordultam az ő feje pedig az ágyra esett.

- Várjuk csak...Kook nem nyáladzik, miközben alszik. Akkor nekem miért olyan a hátam? JungKook...JungKook...- ébresztgettem, mire, csak egy picit nyitotta ki a szemeit. Felhúztam magamhoz, de persze, akkor egy egy kis időre ébren volt. Felhúztam a párnára a fejét, és betakartam. Nyilván nagyon fáradt, ezért is hagytam, hogy nálam aludjon. Lefeküdtem a háta mögé, és a takaróm kis részével, ami maradt betakaróztam, majd a fal felé fordultam. Éreztem, hogy mocorgott, és végül a derekamon éreztem kezét. Hogy bevörösödtem-e? Igen, nagyon is. Fejem alá raktam kezeim, majd picit közelebb húzódtam hozzá, hisz fáztam. Az ő felső testén volt egy ujjatlan póló, én pedig csak melltartóban feküdtem.
*másnap reggel*
Úgy ébredtem, hogy keze a combomon volt. Nagyon nyeltem és lassan megmozdultam.
- Mm...- karolt át még jobban magához.
- JungKook...Khm...Ébredj...
Azzal hála a jó istennek benyit a bátyám.
- Suga! Segíts! - kuncogva az ágyam mellé sétált, még egy pár percig elnézegette, hogy szenvedek azzal, hogy leszedjem magamról Kookie kezét, majd végre segített.
- Jah...Am...Boldog Szülinapot, húgi! - adott a kezembe egy dobozt. - Ezt csak este nyisd ki!
- Heh...oké, köszönöm! Hhm...ez a nagy majom még mindig alszik.
- Apropó! Miért hagytad, hogy melletted aludjon? Oké, hogy tetszik, de...
- Suga! Halkabban már! Különben is, nagyon fáradt volt az este. Nem volt szívem kiküldeni, így itt maradt.
- Na jó, de te így és ő úgy...nyaijh...
- Jaj, maradj már! Inkább menjünk le! - azzal lassan, óvatosan felálltam az ágyra, majd átléptem JungKook szuszogó testét, és kimentünk a többiekhez.
- Ugye tudod, hogy most mindenki csesztetni fog, hogy mit csináltatok ti az este a maknae-vel.
- De jó! Örülök ám! Repesek az örömtől, nem látszik?

2.fejezet

*Yoon szemszöge*

- Komolyan az a szó volt az, hogy "Bocs"? - kérdi. Én csak bólogatok. - Hm...Mit szoktál mostanában csinálni? Olyan zárkózott vagy! - telepedik le az ágyamra és azon nyomban lefekszik rá. Valami azt sugallja, hogy másszak rá és csókoljam szájon, de nem tettem. Nem engedem a vágyaimnak, hogy ilyenekre kényszerítsen. Így leülök a gép elé, majd bekapcsolom. - Gépezel? Ennyi?
- Hát aludni nem tudok...- nézek rá kissé álmosan.
- Óh, bocs...- azzal felállt az ágyamról. - Álmos vagy?
- Egy kicsit...Az este nem igazán tudtam aludni...- és egy kis ásítás is előjött.
- Gyere akkor feküdj le...! Aludj egy picurkát.- kikapcsolja hirtelen a monitort. Én felnézek rá, mire látom, hogy mosolyog. Apró gödröcskék ülnek ajkai végén. Miért csinálja ezt velem?! *kiakadt* Édes mosolya csábítóan magával húz, ahogy kezei is. Felállít és leültet...pontosabban vállamnál fogva hátra dönt. - Nem vagy mégse álmos? - megőrjít a mosolyával! Az istenedet te 16 éves dög!
- Nagyon kérlek ne nézz így rám...
- Miért? Hogyan nézek? - megint kezdi a csábítást a szemeivel. - Áh! Jut eszembe! Milyen szülinapot akarsz? - csak azért kérdezte, mert holnap után lesz.
- Hát öm...
- Akkor úgy kérdezem, hogy mit kérsz szülinapodra? - TÉGED.
- Hát öm....nem is...
- Megjöttünk! - nyitnak be a szobába a fiúk.
- Hála istennek...- megkönnyebbültem.
- Miről volt eddig szó? - ül le mellém Jimin.
- Arról, hogy mit kér szülinapjára! Nem tudtam kihúzni belőle. Na?
- Hát öm...- ránéztem Suga-ra, aki szintén nem tudott szóhoz jutni. Gyorsan kellet gondolkozni. - Egy autó grammot a BigBang-től! Azt kérek...
- Azt el tudjuk intézni, hisz a BigBang szeret minket. - mondja Jin.
- Aham. És tortát milyet kérsz? - folytatja a tovább Kook.
- Uram atyám! JungKook! Legyen meglepetés!
- Jó, akkor az lesz! - mosolyog, majd kimegy.
- Fúh....- fújtam ki a levegőt, hogy végre nincs bent.
- Mi az? - bukkan fel az egyik vállam felett Jimin.
- Semmi...Csak egy kicsit ijesztő.
- JungKook? Hát igen...nem rég jöttél még a bandába gondolom jobban meg akar ismerni...mindig ezt csinálja, amikor titkolózunk előtte. Mindig olyan fejet vág, mintha belelátna a fejünkbe.
- Komoly? - erre mindenki bólogatni kezd.

*Délután*

Gépnél ülök és közben képeket nézegetek JungKook-ról miközben hallgatom a kedvenc BigBang zenémet. Közben bejön J-Hope és letelepedik az ágyamra, én meg gyors átlépek a képekről a zenére és kilépek az oldalról. Reménykedek benne, hogy nem látott semmit.
- Mizujs?
- Semmi.- válaszolok.
- Velem sem sok.
- Ez nem a Facebook kisfiam! Az az élő-lélegző világ! - nevetve hátrafordulok.
- Hehe...És mit csinálsz?
- Zenét hallgatok.
- Csak? És mi van az előző ablakkal, amiből olyan hirtelen kiléptél? - a francba! 
- Miről beszélsz?! Milyen ablak?! Semmi nem volt megnyitva csak ez az egy!
- Hehe...Na persze! Na! De most komolyan! Na! - és odajött, majd kutatni kezdett.
- Ne! Hoseok! - kapadozok keze után.
- Nyugi....- és megnyitotta az ablakot. Majd tátott szájjal nézi. - Ez most...
- Most örülsz?! - bújtatom kezeim közé arcom.
- Te most...komolyan...tetszik? - bólogatok. - Hehe...Kis szerelmes...- kócolja össze hajamat. Én felállok, hogy abba hagyja.
- Nah...tudod mennyi ideig tartott reggel, hogy beigazítsam?! - állítgatom vissza.
- És? Hogy akarod elmondani neki?
- Sehogy! Soha nem lenne JungKook egy olyan lányba szerelmes, mint amilyen én vagyok...! - magyarázom.
- Dehogy nem!
- De mondom, hogy nem! Neki a hosszú hajú, szép lábú, csinos lányok tetszenek!
- Te is az vagy! Csinos vagy és szép! Csak...fiúsan...
- Hát igen...ez a gond...fiúsan...
- Akarod, hogy délután elmenjünk vásárolni?
- Vásárolni? Mi? De hát próba lesz!
- Az igaz...Akkor majd holnap.
- De....de holnap lesz Suga szülinapja! - próbálom kihúzni magam.
- Reggel megyünk! A buli délután lesz! - mosolyog.
- De....
- Ne próbáld meg kihúzni magad! Akkor is veszünk neked olyan ruhákat, amikben JungKook szépnek fog látni!
- Csak, kár, hogy nem vagyok az....

- Ugyan már! Nem vetted észre, hogy Jimin is utánad nyáladzik?
- Mi? Jimin?
- Szó szerint! Egyszer elmentél előttünk és lenyálazta saját magát!
Erre elkezdtünk mind a ketten nevetni.
- Yoon! - nyit be az emlegetett szamár, Jimin.
- Tessék? - kérdem.
- Van....kedved ma kihagyni a próbát és....elmenni valahová? - sokkol a kérdése.
- Elmenni valahová? De hová?
- Am...mondjuk vidámpark?
- Bandástól?
- Hát öm...úgy gondoltam, hogy csak mi ketten lennénk. Tudod az új zene kitalálásáért....
- Vidámparkba? Jó! Miért is ne! Akkor menjünk!
- Szuper! Akkor...7 óra? - bólogatok. Majd vág egy mosolyt és kimegy.
- Vigyázz! Le fog nyálazni! - bök vállba a mellettem álló srác.
- Jaj hagyjál már...! - lököm meg egy kicsit.

*Este*

Jimin-nel a vidámparki kis kirándulásunk nem is volt olyan rossz. Nagyon jó éreztem magam vele. Nagyon imádom őt, hisz ő az aki mindig támogat a bandában és a pártomat fogja.

Most a tánc teremben vagyok és a saját számomat gyakorlom, amit Suga-nak fogok előadni a szülinapjára. Jimin és Hopei segítenek, csak most nincsenek itt.
Direkt egy lassú számot választottam, ami nagyon megtetszett. Jimin mutatott egy lépést, de nem tudom megcsinálni nélküle.
- Aijh...- mérgelődök.
- Mi ez a nagy morgás? - jön be JungKook. - Szia!
- Szia...! Mit keresel te még mindig itt lent?
- Csak kíváncsi voltam, hogy ki van itt. És? Megmondod miért morogtál vagy nekem kell kihúzni belőled?
- Jimin mutatott egy lépést, ami jól néz ki és jól bele is illik a táncba, csak...
- Csak?
- Csak nehéz megcsinálni...
- Hát...mutasd meg, ahogy tudod, aztán majd lássuk, hogy tudom-e melyik lépés ez.
Én valami nagyon ügyetlenül megpróbálom megcsinálni.
- Hm...Nem ezt csinálta? - mutatja a táncot, ami teljesen olyan, mint, amit Jimin művészkedett.
- Ez az!

- Heh...ezt még én mutattam neki régebben. Ezt akarod megtanulni? - bólogatok. - Na akkor állj ide mellém és csináld azt, amit én.
Nos, a próbálkozás megtette a hatását, mert...nem sikerül. Rám néz és kuncogni kezd.
- Ne nevess ki!
- Mert mi lesz? - jön közelebb. - Na gyere! Megmutatom! - és hátam mögé megy, majd átkarol és megfogja csuklóimat. Óvatosan irányítani kezd, és sikerül. Hállelúja!!!  Felé fordulok, hogy meg tudjam neki köszönni, de akkor és ott, ahogy megfordultam és felnéztem rá, barna szemeivel találtam magam szemben. Kezei derekamon vannak, és a testünk nagyon közel. Nagyot nyelek, mire a zene is váltja magát.
Ijedten nézek JungKook-ra, akinek hatalmas mosoly ül az arcán, ami hihetetlenül aranyossá varázsolja. Mikor meglátom mosolyát én is ugyan azt csinálom.
- Milyen nyugodt így minden....- csúszik ki, és hirtelen a számhoz kapok. Az ő kezei még mindig átkarolják derekam, míg az enyém magam mellett van. Nem merem a vállaira rakni.

1.fejezet

- Yoon! Nincs kedved játszani velünk egy mecset? - kelt fel álmomból JungKook. Tornateremben aludtam el, miközben a fiúk kosaraztak.
- Nem tudom. Még nem kosaraztam. - hazudok, hisz a sulinkba régebben lányok közül szinte én voltam a legjobb.
- Akkor próbáld ki. Gyere, segítek. - mosolyog rám. Én felkelek és odamegyek. - Gyere.- beállít maga elé. Kezembe adja a kosárlabdát és beállítja a kezem. - Hihi...Na várj. Segítek, jó? - és kezeit az enyémre rakja. Jó szorosan áll mögém, amitől én már rosszul leszek. Mióta én is tag lettem, (ami csak úgy megjegyezném nehéz volt elérni) szerelmes vagyok JungKook-ba.  Nagyon kedves velem, és most meg szorosan áll mögöttem...hát ez egyre jobb.
- Mi az, hogy nem tudsz kosarazni? Ne etesd a hülyeségeiddel ezt a fiút, Yoon! - mondja nekünk oda a bátyám ( akinek hatalmas szája van, és soha nem tudja befogni ), Suga. - Hisz én tanítottalak!
- Akkor dobj egyet. - mondja JungKook és mellém áll. Onnan néz.
- Aijh...Rendben, de akkor menj kicsit távolabb tőlem. - ő megtette, amit kértem és én is hátrébb álltam egy kicsit. Elindultam a trükkjeimmel együtt. Kosarat dobtam, csont nélkülit.
- Ez az Yoon! Így kell csinálni! - kiáltozik Suga. Amíg agyon nem verem.
- Húh....Yoon ügyes vagy! - kezdi Jimin és JungKook.
- Kösz...Öm megbocsátanátok egy percre? - ekkor odamentem Suga-hoz és kirángattam a folyosóra. - Neked meg mi a franc bajod van?!- ordítom le a fejét.
- Miért? Mi lenne? Jah...Bocs.- ő tudja, hogy bele vagyok zúgva JungKook-ba, de még ezt is elszúrja nekem. - Nyugodj már le! Lesznek még ilyen pillanatok, mikor kettesben lehetsz vele.
- Biztos?
- Persze húgi...- mosolyogva rakja kezét a vállamra. - Na gyere te kis szerelmetes, menjünk vissza.
Bementünk és valaki a kezembe dob egy labdát. Mikor felnézem a labdáról, Jimin-t látom felém sétálni.
- Játszunk egyet?
- Öh...Meccsezni nem tudok. De mi lenne, ha iskoláznánk?
- Okés. - mondja. Én oda állok a palánk egyik oldalára, ő meg a másik. Dobálgatni kezdtük a labdát.
- Hát úgy látszik nem én fogok győzni. - mondom nevetve.
- Hát lehet, de azért te is jó vagy.
És dobott még egyet, és győzött.
- Játszunk még egyet? - kérdem.
- Áh...Most nem. Majd később, jó?
- Oké...
- Hé, Yoon! Van kedved velem játszani egyet? - jön JungKook.
- Őh...Auh...De fáj a vállam...Most nem tudok.- színleltem. Félek attól, hogy ha megizzad, akkor még jobban felizgat, majd a látványa, elvesztem a fejem és...megint valami hülyeséget művelek.
- Jól vagy? - hirtelen összeestem, de direkt. Nem volt más ötletem csak ez. - Suga! Gyere, baj van!
- Mi az? - hallom hangján, hogy aggódik. Jimin felemelt és elvittek valahová. Nem mertem kinyitni a szemem. Érzem, hogy Jimin lerakott egy ágyra. Lassan kinyitom a szemem és csak Suga áll ott mellettem. Mosolyra húzott szájával.
- Te aztán tudsz valamit. - nevet. - Más ötleted nem volt?
- A-A! Ennyi futott belőle.
Hirtelen nyílik az ajtó és berontanak a fiúk aggódó arccal.
- Yoon minden rendben? - kezdik egyszerre.
- Persze, jól vagyok. - mosolygok. Mikor az ajtó felé nézek látom, hogy JungKook ott áll és néz engem, mosolyogva. Én is rá mosolyogtam, amit Suga észre is vett. Feláll és odasétál hozzá.
- Yoon! Mi lenne, ha JungKook vigyázna rád, amíg mi elmegyünk kaját venni a hűtőbe?! Na?
- Öm...Nem is tudom. Szerintem itthon tudok maradni egyedül is. Nem vagyok már kisgyerek, egyedül is boldogulni fogok!
- Igaza van, Suga-nak! Nem szabad egyedül hagyni téged!
- V, te inkább maradj ki belőle! - mondom. Visszahúzódott.
- Na? JungKook? - néz rá Suga. Ő rám néz én pedig csóválom a fejem, mutatva, hogy nem kell itthon maradnia. Elmosolyodik és azt mondja, hogy...
- Fiatalabb vagy, mint mi. Igaz, hogy megtudnád védeni magad, de most ágyba fekszel, rosszul érzed magad, ezért itthon maradok. Végül is hideg van kint.-mondja. "Persze...fogjál mindent arra, hogy hideg van, meg, hogy beteg vagyok. Ami nem is igaz."
- De nem vagyok beteg!- erre elővettem a kamu köhögést.
- Még is köhögsz! - mondja RapMon.
- De akkor sem vagyok beteg! - és megint csak köhögni kezdtem.
- Na persze! Menjünk! JungKook vigyázz a húgomra.- ütögeti meg a vállát, Suga.
Elmentek. JungKook-ot meg a nyakamon hagyták. Aijh...! Leült az ágyra mellém.
- Mit akarsz csinálni? Most így, hogy beteg vagy.
- Nem kellett volna itthon maradnod velem! Miért tetted?
- Így legalább még jobban megismerhetlek!
- Ugyan már...! Hisz már vagy 1...-gondolkodási idő. -...Igen 1 éve ismersz.
- Tudom. Öm...Kérsz teát? Csinálok, jó? - és fel kel.
- Én is megyek! Nem szeretnék egyedül maradni! - lassan felkeltem az ágyból, még mindig színlelve a betegséget.  
- Rendben! Gyere! - és kimegy. Én is utána. Kimegyünk a konyhába. Ő neki áll teát csinálni én pedig leülök az asztalhoz. - Egyébként...Tényleg Suga tanított kosarazni?
- Igen. Még elsős koromba. Anyu is folyamatosan kérdezgette tőle, hogy ilyen korán kezdjem el, de bátyus mindig azt monda, hogy igen, hisz szükségem lesz még rá.
- És? Igaza volt?
- Igen! Ugyan is a kosarazás azóta lett a kedvenc sportom. Másodikban, már csont nélküliket dobtam és negyedikeseket gyaláztam, szóval...
- Höh...Az tök jó!
- Hát igen...Emlékszem az első meccsemre, mikor harmadikban a negyedikesek ellen álltunk ki és mi győztünk. Bátyus a padon ült és nézett minket. Mikor győztünk és odamentem hozzá, akkor gratulált nekem. Aztán meg azt röhögtük a pálya szélén, hogy próbálják kitalálni a negyedikesek, hogy kinek a húga vagyok.
- Hm...- közben megkóstolta a már majdnem kész teát. - Kész! - most már kész teát.
Önt nekem egy bögrébe, majd lerakja elém.
- Köszönöm! - és belekortyolok. - Ah...Leszütötte a nelvem! - fogok rá.
- Bocs. Nem mondtam, hogy nagyon forró ezért vigyázz vele. - ül le velem szemben ő is.
- Kössz...- mondom még mindig a nyelvemet fogva.
- Hihi....Látod...legközelebb óvatosabb leszel! - kuncog.
- Hagyd abba a nevetést vagy rád öntöm! Aztán le fog forrázni, aztán majd kiabálhatom, hogy forró vizet a kopaszra!! - nevetni kezdtem én is.
- Ne nevess! - fel áll mellém és csikizni kezd. Én lecsúszok a földre, ő meg csikiz tovább.
- Ne! Hagyd már abba, áh....!
- Nevetni fogsz még...? - megáll egy percre. Én meg gyors felállok. Majd egy mély bólintással és egy hatalmas mosollyal futottam be a szobába. (abban az egy szobában, mind együtt vagyunk, mert több szoba, már nem volt) - Ne fuss előlem, mert jól tudod, hogy úgy is elkaplak! - hallottam hangját az ajtóban. - Yoon! Engedj be! Kérlek....! - nyújtotta el az "é" betűt.
- Csak akkor engedlek be, JungKook, ha abba hagyod a csikizést!
- Hát...Egyszer úgy is kijössz!
- Jungkook!
- Jól van, csak vicceltem! Naaa....Engedj már beee!
- Csak akkor ha mondasz valami olyat, mit hallani akarok! - és mindenki tudja, hogy ez a "szeretlek" szó. De úgy sem fogja kimondani, így a "bocsánat" szóra hajtok. - És ez csak egy szó! Na had halljam!
- Mi? Milyen szó való erre?
- Ha kimondod, megtudod! Addig nem engedlek be!
- Jól van, jól van! Milyen szó is van a naplódba írva...hm...
- MI?! JungKook!
- Nyugi! Volt még egy szó vagy név, amit kihagytál, azt nem tudtam elolvasni. - az egy név volt, ami a JungKook lenne.
- Mondjuk legyen az, hogy....És!
- Jelszó megtagadva, próbálkozzon újra!
- Akkor...A!
- Jelszó megtagadva!
- Hogyan...?
- Nem nem!
- Áhá.... Tudom már!
- Na!
- Szeretlek! - és most jött az, hogy Yooni lefagyott. - Na? Ez volt az? - kérdezni. Én csak pár perc elteltével válaszoltam.
- Ne...nem....
- Akkor bocs, de nem tudom.
- O...oké...be jöhetsz...- nyitottam ki lassan az ajtót.
- Mi volt az?
- Bocs... ez a szó...